Lassan vége van a tavaszi bajnokságnak, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy a télen igazolt labdarúgóknak feltegyünk néhány kérdést, hogy a szurkolók is jobban megismerhessék Őket. A három játékos: Müller Zoltán, Horváth Zoltán, és Kovács Sándor.

- Szeretnék kérni egy rövid bemutatkozást, és egy pár mondatot az eddigi pályafutásotokkal kapcsolatban.

Müller Zoltán (28): Tatabányán kezdtem focizni 6 éves koromban, serdülő, ifi, junior, és a felnőtt csapatban is volt szerencsém játszani. NB1-es mérkőzéseken sajnos nem tudtam játszani, de a kupában azért bemutatkozhattam. Később kikerültem Ausztriába 1 évre, majd onnantól kezdve csak  megye I. osztályban futballoztam. A Környével és a Sárisáppal nyertem megye I-es bajnokságot, és utána kerültem ide Kecskédre, ahol szintén szeretnék bajnokságot nyerni. Mindig a középpálya közepén játszottam, másol el sem tudom magam képzelni.

Horváth Zoltán (32): 6 évesen kezdtem el én is futballozni Tatabányán, majd Pestre kerültem a Vasashoz serdülőként, később újra itt fociztam Tatabányán Sisa Tibor irányítása alatt. Játszottam Oroszlányon, Tatán, Bicskén az NB III-ban, Ausztriában, Budafokon NBII-ben, legutoljára pedig Vértesszőlősön játszottam, ahol jelenleg is lakom. Mindig támadó játékos voltam. Csatárként, bal, vagy jobb futóként segítettem aktuális csapatomat. Legjobban a szélső középpályás posztot szeretem.

Kovács Sándor (24): én 8-9 éves korom óta futballozom, sajnos nem büszkélkedhetek ilyen múlttal, mint a társaim. Megye I-ben futballoztam, ifistaként 1 évig voltam Tatabányán NBII-B-ben, még az Alapítvány nevű klubnál, aztán átigazoltam Somlóra, és utána egy évig voltam a kecskédi ifiben is, majd megint Somlón lyukadtam ki. Leginkább támadóbb posztokon szeretek focizni és inkább szélsőként, de mindenhol próbálom megállni a helyem. Mindig ott próbálok teljesíteni, ahol szükség van rám, szívesen játszom itt Kecskéden szélső hátvédet is.

- Hogyan került a képbe a Kecskéd KSK?

M. Z.: A tavalyi év során Oroszlányon futballoztam, de egyéb elfoglaltság miatt eljöttem onnan. A kecskédi csapatból többen megkerestek személyesen, telefonon, facebook-on, majd Kelemen Pali, Baranyi Tibi és Linczmaier László invitálására jöttem. Kelemen Palival munkahelyi kapcsolatban vagyunk, Ő volt a fő láncszem abban, hogy idekerültem. Vázolták, hogy mik a csapat céljai, majd az egyeztetéseket követően itt kötöttem ki a téli átigazolás során.

H. Z.: A múlt szezonban a Vértesszőlősben fociztam, már két éve ott játszottam, és jól éreztem magam. Ezalatt folyamatosan keresett a Linci, mondta, hogy jó lenne, ha leigazolnék ide Kecskédre, mert szüksége lenne egy szélső középpályásra. Elég kitartó srác vagyok, ezért még maradtam Szőlősön, de aztán annyira megromlott ott a morál, hogy úgy döntöttem változtatok, és igent mondtam. Így utólag örülök annak, hogy így döntöttem.

K. S.: Engem legfőképp a Baranya úr keresett meg kb. 2 éve, illetve a Pető Dani is, aki régi jó cimborám. Ők győzködtek arról, hogy igazoljak át, és végül beadtam a derekam. Itt hasonlóan jó a közösség, sőt talán még jobb is, mint Somlón. Egy jobb és tapasztaltabb edző kezei alatt dolgozhatok, komolyabbak az edzések, legfőképp ezek motiváltak abban, hogy ideigazoljak Kecskédre.

- Hogy érzed magad a csapatban?

M. Z.: A csapatról az a véleményem, hogy nagyon összetartó közösség, szimpatikusak, abszolút mindenki komolyan gondolja, és úgy is áll hozzá. Jó a viszony, senki nem gondolja túl a dolgokat, mindenki tudja, hogy mi a dolga, és ezt is teszi.

H. Z.: Nagyon jól érzem magam a csapatban, úgy érzem sikerült beilleszkednem, tetszik, ami itt van Kecskéden, sokkal jobban, mint az előző csapataimnál.

K.S.: Én is nagyon jól érzem magam, nekem az tetszik a legjobban, hogy nem tudok semmilyen konfliktusról, ami hátráltatná a csapat menetelését, és szeretem, hogy mindenki szinte már hivatásaként űzi a labdarúgást, ez a legszimpatikusabb. Amatőr szinten profi.

- Mit szólsz a szurkolótáborhoz, és ellenfélként hogyan élted meg a velük való találkozást?

M. Z.: szerintem a szurkolótábor a legerősebb köteléke a csapatnak, nagyon-nagyon profik, én megyei szinten ilyennel nem találkoztam korábbi pályafutásom során sem. Nagyon szimpatikusak, már az elejétől kezdve befogadtak, de kellett ehhez a siófoki edzőtábor. Nagyon örülök, hogy a csapatnak ilyen szurkolótábora van, sokat segítenek a meccsek közben buzdításukkal. A tavalyi évben a Sárisáp színeiben fociztam a Kecskéd ellen, és nem volt kellemes ellenfél, pontosan a szurkolótábora miatt. Érdekes volt, hogy ellenfélként is doppingol egy ilyen szurkolótábor, ugyanakkor furcsa is volt, mert nem találkoztam még ilyennel.

H. Z.: Én sem találkoztam még ilyen táborral megye I-es szinten, sőt magasabb szinten sem! Az, hogy egy szurkolótábor ennyire felkészülten érkezik a meccsekre, viszonylag sok szurkolóval, az nagyon jó érzés. Nekem a legjobban a dob tetszik, mert nagyon motiváló hatással van rám. További motiváció számomra, hogy már a meccs előtt megkezdődik a szurkolás. Sokkal jobb érzés így focizni. Itt szeretném elmondani, hogy ha azt is énekelnék, hogy „Szúnyog Zoli lőjj egy gólt”, akkor nagyon hálás lennék nekik. Egyik célom az volt, amikor idejöttem, hogy a Pető Danit gólkirállyá tegyük, a másik, hogy néha az én nevemet is skandálják, mert az fantasztikus érzés. Amikor Szőlősön játszottam Kecskéd ellen, én abszolút kizártam a szurkolótábort, a mérkőzésre figyeltem.

K. S.: Szerintem is páratlan a kecskédi szurkolótábor, amit a „kecskeavató” ceremóniával ismét bebizonyítottak! Ehhez hasonló klub nincsen sehol, nemcsak a megyében. Ilyen jó közösséggel még nem találkoztam, ez is mutatja, hogy nem csak a csapatban, hanem az oldalvonal mellett is nagyon jó a hangulat. Amikor utoljára Kecskéd ellen játszottam, szerintem valamilyen edzőmeccs, vagy kupameccs lehetett, mivel nem egy osztályban játszottunk. Mindenféleképpen irigységgel töltött el, hogy nekünk nem volt ilyen táborunk. Meccs közben én sem nagyon figyelem az ellenfél szurkolóinak a bekiabálását, így engem sem befolyásolt, de ettől függetlenül nagyon irigykedtem a kecskédi focistákra.

- Miért jó itt focizni?

M. Z.: nagyon jók a körülmények, a csapat, a szurkolótábor. A pálya is elfogadható, vannak célok, ami nagyon fontos számomra. Igenis bajnokságot akarunk nyerni, nem pedig az 5.-8. helyért küzdeni. Ezen kívül nagyon profi a masszőrünk is, a Baranya Tibi (nevetés).

H. Z.: két dolgot emelnék ki. Az egyik a közösség. Senki nincs „elszállva” magától, így csapatként nagyon jól együtt tudunk működni. A másik meg a szurkolótábor, ugyanis egy sportolónak nincs jobb érzés, mint ha szorítanak érte, és buzdítják.

K. S.: nem tudok rosszat mondani, vagy hibákat felsorolni. Szuper a közösség, minden segítséget, támogatást megkapunk, most már csak egy jó sportszár kellene (nevetés).

- Köszönöm az interjút! Hajrá Kecskéd!

                                                                                                                                 Udvarias Zoltán