A kecskédi labdarúgás történetében először indult női csapat bajnokságban. A lelkesedés és kitartás meghozta a gyümölcsét, ugyanis a lányok megnyerték az U15-ös bajnokságot, méghozzá úgy, hogy nem volt vesztes mérkőzésük!
A csapattal először Linczmaier László foglalkozott, majd az őszi szezon elején vette át a csapatot Aknai Róbert.
3 éve volt a fiú U14-es csapatban egy kiemelkedő képességű lány játékos (Kiss Stella- azóta a Fradi játékosa- korosztályos válogatott!). Köré építve alakított ki László egy lány csapatot, amelyet benevezett a diákolimpiára. Megnyerték a megyei döntőt, majd az országoson a 7. helyen végeztek. Ezután Telkiben az egyesületi program keretében a 3. helyet szerezték meg a 19 megye és Bp. legjobb csapatai közül. Ezután mindig indultak a diákolimpiákon, egyre több lány csatlakozott, így amikor a megye meghirdette a bajnokságot, örömmel nevezték be az egyre lelkesebb játékosokat.
A bajnokságról, és a tapasztalatokról Róbertet faggattam:
- Mekkora kihívás volt elvállalni az edzői feladatot?
A. R.: Én annak idején Dadon irányítottam a tartalék csapatot, meg az ifi csapatot. A Bozsik korosztályokat U7, U9, U11, U13 is edzettem, és utána kért fel az Eck Feri a kecskédi U12 irányítására, amit fél évig csináltam. Ezután következett a női U15-ös csapat. Kicsit tartottam tőle, mert lányokkal még soha nem foglalkoztam, és óriási meglepetés volt számomra, hogy ég és föld a fiúkkal és lányokkal való munka, a lányokra mindezt pozitívan értve.
- Hogyan lettek kiválasztva a lányok?
A. R.: Adott volt egy keret. Ezután szájhagyomány útján terjedt a hír, hogy „gyere el, mert ez egy jó közösség, járunk mérkőzésekre”...stb. Az elején 5-6 lány volt a csapat tagja, majd a mai állás szerint ez a létszám 12-re emelkedett. Az őszt 4+1 játékossal kezdtük, akkor még nem volt bajnokság kiírva, hanem úgy tervezték, hogy csak valami induljon el az U15-ben. Később az MLSZ behívott minket edzőket, ahol eldöntöttük, hogy kicsit nagyobb létszámmal fogunk játszani (6+1), és nagyobb pályán mérkőznek majd meg a csapatok. A nagyobb pálya azt jelenti, hogy a füves pálya középvonalától a 16-os vonaláig keresztbe kell focizni.
- Mi volt a legnehezebb a szezon során (Neked/Csapatnak)?
A. R.: Az szerencse volt, hogy mindig olyan csoportba kerültünk, hogy elég könnyű ellenfeleink voltak. A Bábolna, Környe, és a Komárom volt akik velünk együtt kimagaslott mezőnyből, a többieken látszott, hogy még csak az út elején járnak. Ha az egész bajnokságot vesszük, az őszt és a tavaszt, a 4+1, meg a 6+1-es felállással összesen 30 mérkőzésből 4 döntetlenünk született, vereséget pedig nem szenvedtünk. A döntőben is a Bábolnát 1-0-ra, Komáromot 3-2-re győztük le.
A nehézség tulajdonképpen csak az volt, hogy az ősszel 4+1-en kispályán játszottunk, ahol nagy taktikát nem tudtunk kialakítani, aki gólt rúgott, az nyert. A nagypályán már a lányoknak meg kellett tanítani a les-szabályt, a bedobást, védekezést, támadást...stb. Ezeket eddig nem kellett alkalmazniuk, hiszen az iskolapadból jöttek ki, és fogalmuk nem volt a futballról, csak annyi, amennyit a tv-ben láttak. Az igazi kihívás ez volt. A lányok előtt egyébként le a kalappal, mert mindig megfogadták, amit mondtam, mindig próbálták tudásukhoz méltóan megcsinálni azt a feladatot, amit rájuk bíztam.
- Az első évben rögtön bajnokok lettetek, mik a tervek a jövőre nézve?
A. R.: A cél természetesen ugyanaz, megnyerni a bajnokságot! Én sajnos nem tudom folytatni velük a közös munkát, nem tudok teljes mell szélességgel a csapat mellett állni, így pedig nincs értelme folytatni. A lányok el is búcsúztattak, ajándékot is kaptam, egy mindenki által aláírt focilabdát.
A jövő nem lesz egyszerű, mert ha minden igaz, több csapat fog indulni a bajnokságban, az elejétől kezdve a 6+1-es felállással. Hetente, vagy kéthetente menni kell majd meccsekre, és megmérkőzni mindenkivel.
- Nőtt-e az érdeklődés a női labdarúgás után?
A. R.: Mindenféleképpen nőtt! Ez abból is látszik, hogy hatan kezdtük, most 12-en vagyunk. Persze nem könnyű, mert ezt a korosztályt nagyon nehéz összeszedni, hiszen rengeteg helyen van a környéken is futball. Bár férfias sportról beszélünk, de ha a lányok beleélik magukat, és buzdítják is egymást, akkor az mindenkire pozitívan hat. Nagyon jól érzik magukat mind az edzéseken, mind a meccseken. Én próbáltam csapat tréninget is tartani, amikor vége volt a bajnokságnak, akkor is összejöttünk, beszélgettünk. Most is megyünk egy edzőtáborba a nyáron, ami klub jóvoltából és a saját hozzájárulásunkból valósul meg. Ez a tábor is arról fog szólni, hogy együtt legyünk, jól érezzük magunkat, és a csapat a jövőben is együtt maradjon.
A szülők előtt is le a kalappal szurkolás szempontjából! Kecskédnek amúgy is egy hatalmas szurkolói gárdája van. A szülők annyira jól állnak a dolgokhoz, hogy ha mérkőzésen például megrúgják az egyik kislányt, akkor sem mondják, hogy „jaj Istenem, többet nem hozom ide a lányom”, hanem lelkesítik Őket, a lányok pedig erre felállnak és mennek tovább. Minden egyes mérkőzésre 8-10 szülő minimum elkísért minket, ami fantasztikus érzés volt nekünk is és a gyerekeknek is. Amikor bajnokok lettek, akkor is kaptak szurkolásból és a szeretetből egy kis ízelítőt. Később az érmet pedig úgy kapták meg a lányok, hogy a felnőtt csapat Komárom elleni mérkőzése előtt a pályára bevonultak. Hatalmas taps kíséretében akasztották a nyakukba az érmeket. Ez edzőként is fantasztikus érzés volt, hát még egy 13-15 éves lánynak!
- Azt hiszem a lányok megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljuk Őket, elismerésünk jeléül:
A BAJNOK csapat:
Horn Veronika Petra, Juhász Laura, Szemes Viktória, Kirschner Kamilla, Erl Izabella, Boros Dóra, Szerencse Szintia Lúcia, Horn Helga, Faragó Nikoletta, Grósz Vanessza, Bierbauer Csenge, Maklári Zsófia.
Gratulálunk lányok, csak így tovább! Hajrá Kecskéd!
Udvarias Zoltán